Hűtőszekrényre ragasztott post-iteken vannak az álmok.
Van,
hogy lehullanak, és van, hogy megsárgul papírjuk
– de
nem úgy metaforikusan, hanem tényleg csak azért,
mert
elhanyagolom őket.
Állandóan mérgelődök, ha önálló útjára
kel valamelyik.
Vagy a konyhabútor alá száll be, és sosem
tudom meg,
hogy mi állt rajta, vagy felveszem, elolvasom,
és
szíven ütöm magam a felismeréssel, hogy épp az tudott
leesni.
Ahelyett persze, hogy fizikailag is magamat ütném
szívem,
az üres tejesdobozt akarom a földhöz vágni, de a
félelem,
hogy az alján az a tipikusan makacs pár csepp
beteríti
a konyhát, túl nagy, szóval nem teszem meg.
Francért nem jött
ki az a pár csepp a tegnapi kakaómhoz.
Az álmok
hűtőszekrényre ragasztott post-iteken vannak.
Ezek az álmok
mindenkiről szólnak, csak rólam nem.
Én vagyok az, aki néha
úgy érzi, skizofrén,
és ahány színű post-it, annyi
személyiség álmodja meg az álmokat,
néha pedig úgy érzi,
nem lakozik benne semmi más,
csak egy félszemély, aki álmodni
bír, de tenni nem.
Egyszer álmodik sikerről. Hogy naponta
hány sort kellene írnia,
hogy legyen is belőle valami
átlagemberen kívül, amit annyira utál.
De végül is soha nem
ír annyi sort, mert nem éri őt annyi sérelem,
hogy olyan sok
tintát kellene kicsorgatnia magából
– nem olyan aktívan
élő fajta lény ő.
Egyszer meg álmodik családról.
Hogy, igaz, fogalma sincs,
mikor, kivel, hol, de azt nagyon
reméli, hogy majd valamiért.
Meg biztos lesznek majd gyerekei,
akik majd a vártnál
zavarbaejtően korábban felérik a hűtőn
apjuk post-itjeit,
holott csak sámlin állnak, és ráadásul
fiúk, pedig ő lányokat akart.
De a sámlit nem látja az ő
apjuk, csak odaképzel valamit,
valami mágikus lebegést, ami
neki biztos nem adatott meg anno.
Post-iteket ragasztok a
hűtőszekrényre amin az álmok vannak.
Ez vagyok én. Ülök a
konyhában. Az egész lakás csak egy konyha.
Úszok a tejben,
kihányom a kakaót, hamarosan megfulladok.
Az egész lakás én
vagyok, csak nem lakik bennem senki sem,
főleg nem én
magamban.
Post-itek földet érése visszhangzik bennem.

Vers

Gubics Flórián: Önmagát ölelő délibáb
🕔 Olvasási idő: < 1 perc •
A szeretetre éhes: falja, se kar, se