Szabó Kitti: Kalitka

🕔 Olvasási idő:  2 perc

Mikor még csak egy gyermek voltam, volt egy házunk az erdő szélén. A szobám ablaka arra a fasorra nézett, mely elválasztott bennünket A természettől. És ez előtt az ablak előtt állt a papagájunk kalitkája. Gyönyörű madár volt, csodás tollazata kék, sárga és fehér színekben pompázott. Szerettük őt, ám a madár nem volt velünk boldog. Az a nagy ház ennek az aprócska kis lénynek túl nagynak bizonyult. A magány eluralkodott rajta, s egy idő után már a kalitkáját sem volt hajlandó elhagyni. Egyedül gubbasztott a négy rács között, nem csicsergett és nem tollászkodott.
Egyetlen dolog volt csak, ami felkeltette az érdeklődését. A beköltözésünket követő napokban jelent meg a Másik. Az ablakból leskelődött be érdeklődve, csőrével néha megkocogtatva az üveget, hogy felkeltse a figyelmünket. Bár látszott rajta, hogy nincs emberhez szokva, nem tűnt félénknek. Hozzánk soha nem közeledett, de egy idő után Ő és a Másik összebarátkoztak. Csak ha Másik megjelent, akkor volt hajlandó Ő is kikecmeregni állandó agóniájából. Gyakorta beszélgettek, de soha nem engedtük ki Őt a szabadba.

Ő a házunkban élt, Másik pedig az erdő szülöttje volt. Az ember azt hinné, hogy Másik, mivel hogy az életkörülményei nehezebbek, kicsit satnyán is nézhetett ki, de ez nem igaz. Másik csicsergése vidámabb volt, és bár tollazata nem volt olyan különleges, mint az Övé, mégis fényesebbnek és tisztábbnak tűnt. Másik a fák között volt, és sokkal boldogabb volt, mint Ő.
Egyszer Ő megkérdezte Másikat: „Hogy lehetsz ennyire vidám? Nincs senkid, aki enni adna neked. Nincs egy csodaszép kalitkád, ahol aludhatnál, és medencéd sincs, ahol a forróságban megfürödhetnél.” Másik pedig így válaszolt: „A kalitkád semmi más, csak egy ketrec, ami elveszi tőled a szabadságod. Az én medencém a tó, a gazdám pedig, aki ennem ad, maga az anyatermészet." Ezután a beszélgetés után Másik visszarepült az otthonául szolgáló fák közé. Ő sokáig meredt utána, majd a kalitkában lógó tükör felé fordult. A tollai úgy tűnt, rohadnak az aranyketrecben.

 

Hasonló bejegyzések

Kőbányai naplemente

🕔 Olvasási idő:  < 1 perc

Ha tudnék festeni, most festenék:ablak van előttem, szembe panelek,hamutál

Szólj hozzá!

miszi-inverted-colors2

Havi Miszi

Ha tetszik ez az egész, amit csinálunk, jó hírünk van: tudsz kérni "Havi Miszi"-t, így pedig egyenesen az e-mail fiókodra érkeznek majd havonta a legjobb dolgaink! Mit szólsz?

Legyél Te is Miszis!

Toborzóink nagy valószínűséggel jelenleg is jelentkezéseket olvasgatnak - a Tiéd is nagyon szívesen fogadjuk, ugyanis nemrég tagfelvételt hirdettünk! Keressük az új Misziseket.

A Miszi Online egy online művészettel, kultúrával, kifejezetten irodalommal foglalkozó magazin.

Központi e-mail cím: info@miszi-online.hu

Az oldalon található irodalmi alkotások a Miszi Online szerzőinek saját szellemi termékei (ellenkező jelzés ellenében), azokat szerzői jog védi.