Miszi Műhely - Beküldések

Crossroad

1
1 hónap ótaÉrtékelt3

A keresztútnál van egy kis patak
életek jönnek-mennek alatta.
A keresztútnál szomjazom egymagam,
bárcsak valaki jönne és megitatna.

A keresztútnál megpihenek,
nézem, ahogy változik ez a táj.
A keresztútnál csendesen siratom el
mindazt, ami ma még annyira fáj.

A keresztútnál változó szelek járnak,
egyszer hideg, egyszer ölelő meleg.
A keresztútnál suttogok egy dalt,
amit sosem mondok majd el senkinek.

A keresztútnál minden egyben áll;
a múlt, a jelen, s a jövendő idő.
A keresztútnál élet van és halál;
a pillanat vagyok, s velem a teremtő.

A keresztútnál az igazak szava van,
s ezt nem tagadhatja meg senki sem.
A keresztútnál hagyták a hiteket,
a békéthozó ölelést, ami végtelen.

A keresztútnál van egy kis patak,
amiben megláttam tisztán magamat.
A keresztútnál leltem meg szabadságom,
és minden javat, ami az életemhez ad.

Értékelések

3 válasz

  1. Tetszik, hogy kétsoronként visszatérő ritmusa van a versnek, azonban a téma fontossága, és a végkifejlet miatt szerintem jobban ütne a vége, hogyha A keresztútnál az elején ritkábban lenne jelen. Egy próbát szerintem megérne, habár így is van egy karakteressége a versnek.
    A címválastást értem, de közben mégsem értem. Nem tartom helyénvalónak magyar versnél az angol címet, azonban a keresztút mégis már túlzott szóismétlés lenne. Lehet hogy a patakra és az életek jövés-menésére fókuszálnék.

    Jó ötlet, én megpróbálnám elnyújtani az elejét és begyorsítani a végére.

  2. Nem fogok hazudni, tényleg jobban hangzik magában a “crossroad” szó, mint a magyar “keresztút”, de csak a menőbb hangzása miatt én nem használnám címnek – inkább elvesz az írás értékéből, ha pusztán az angol nyelv popularitása és esztétikája miatt írunk le szavakat nem azon a nyelven, amelyen maga a szövegtörzs is íródott. Persze lehetnek kivételek, amikor hozzáad valami jelentést egy idegen nyelvű cím vagy szó használata, de itt nem éreztem ezt.

    Reni tanácsát én is megfogadnám azzal kapcsolatban, hogy ritkábban írd az elején a “keresztút” szót, hogy jobban gyorsuljon a végére a szöveg, és így izgalmasabb legyen.

    Az utolsó sornak szerintem kicsit nehezen érthető, fura a megfogalmazása, ami azért szerencsétlen helyzet, mert ez ragad meg utoljára az olvasó fejében, ezt az üzenetet viszi magával a versből. Én is többször visszaolvastam, hogy amúgy nem volt nagy gond a verssel, de nem hagyott bennem jó impressziót ez a zárás.
    “és minden javat, ami az életemhez ad.”
    Vagy még odaírnám, mit ad az élethez, vagy úgy írnám, “hozzáad”, esetleg az egész sort cserélném valami csattanósabbra. De valamiért nekem az hiányzik innen, hogy mit “ad” az “élethez”.

  3. Tetszik a vers dallama és a tartalma. Ugyanakkor a keresztút túl sokszor ismétlődik. Ettől monotonná válik a szöveg, ami a tartalom szempontjából nem indokolt, hiszen ha jól értelmezem az inkább afféle önreflexiós, és én-felismerő élményt kíván feltárni. Így viszont elvesz ennek az izgalmából; egy-két helyen érdemes megtörni ezt az ismétlődést. Kicsit rugalmasabban, kicsit változatosabban, úgymond ugrálni, lüktetni, hogy hozzáadjon az üzenethez, amit a szöveg tartalmaz.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

További Műhely-munkák

Miszi Műhely

Szeretnél Te is írást beküldeni, vagy nézelődnél még mások alkotásai közt?
miszi-inverted-colors2

Havi Miszi

Ha tetszik ez az egész, amit csinálunk, jó hírünk van: tudsz kérni "Havi Miszi"-t, így pedig egyenesen az e-mail fiókodra érkeznek majd havonta a legjobb dolgaink! Mit szólsz?

Legyél Te is Miszis!

Toborzóink nagy valószínűséggel jelenleg is jelentkezéseket olvasgatnak - a Tiéd is nagyon szívesen fogadjuk, ugyanis nemrég tagfelvételt hirdettünk! Keressük az új Misziseket.