Miszi Műhely - Beküldések

Zuhanás

4
2 hónap ótaÉrtékelt2

Zuhanás
A véndiákok összegyűltek a tíz éves osztálytalálkozóra. Az iskolába mentek, ahol csengő-bongó énekszóval köszöntötték őket a líceumos diákok, valamint osztályfőnökük, Judit. Judit nagyon szerette a diákjait, ezért örült a viszontlátásnak, és már várta a közös nosztalgiázást, s kíváncsi volt, hogy kinek hogy s mint megy sorsa, beteljesültek-e a féltve őrzött álmok, vágyak. Az iskolai ceremoniális fogadtatás után együtt indultak az étterembe, ami ki volt bérelve erre a meghitt alkalomra. Mindenki elkezdett mesélni, kiderült, hogy elég nagy dolgokat értek el az életbe, s majdnem mindenkinek van családja, munkahelye ..ám nincs elég szabadidő, s ahogy felnőttek, velük együtt nőttek a bajok is. Judit is mesélt az ő életéről, amit sikeresnek és boldognak vélt, ennek örültek is a véndiákok, mert szerették volt osztályfőnöknőjüket. Lassan véget ért a vacsora, Judit elköszönt tőlük, s elindult hazafele. Amint tovább beszélgettek a még ott maradt véndiákok, rájöttek, hogy őket annyira lekötötte a munka, a gyerekek, a rohanás, az álmok hajkurászása, a sok tanulás, hogy teljesen elfelejtettek élni. Hiányoztak a régi poénos csevegések, a szaftos sztorik, amin mindig elnevetgéltek, a sok jó barát, a kalandok, a pihenés, esetleg egy kis szórakozás.
A mindig leleményes Ivett eldöntötte Lajossal, egyik líceumi legjobb barátjával, hogy rendezzenek egy bulit, ahova hívjanak meg rég nem látott, majdnem velük egy idős barátokat is. Kriszta azt mondta, ez remek ötlet, a parti legyen az ő házukba, hatalmas kertjük van, medencével, s a lánya a hétvégén nem lesz otthon, a férje pedig üzleti ügyeket rendez külföldön. Még a rendkívül visszafogott Éva is beleegyezett ebbe az ötletbe, hiszen mindenkinek kell már a kikapcsolódás, már kezd bennük felgyűlni a sok feszültség.
A remek tervet, minél hamarabb meg akarták valósítani, tehát a házibulit a találkozó után két nappal tartották. Elég sokan összegyűltek, mindenki rengeteg ételt, italt vitt. Jól érezték magukat, kirúgtak rendesen a hámból, már a szomszédok szóltak is, hogy kihívják a rendőröket csendháborításért. Szerencsére Kriszta valahogy kimagyarázta a dolgot, megígérte nekik, hogy ez volt az első és utolsó ilyen alkalom, de most nézzék el neki. A szomszédoknak már amúgy is meg volt a véleményük a bohó felnőtt lányról, ez még tett a véleményük tüzére vagy két lapáttal. Úgy szórakoztak, akár a felpezsdült vérű tizennyolc évesek, őrjöngtek, visítottak, ugráltak, sokan arról is elfeledkeztek, hogy van férjük vagy élettársuk, akinek nem volt, annak lehet tisztább maradt a lelkiismerete. Egyszer csak szólt Balázs, aki most is színjózan volt és körültekintő, hogy Nóra nincs sehol és meg kéne keresni, alig látta egész este alatt, nem volt ott a többiekkel sose. Mindenki elindult megkeresni a lányt. Felment Ivett az emeletre, mert lentről úgy látta, hogy van az erkélyen egy fekete női táska. Mikor az erkélyre érkezett (ami az utca fele nézett) megpillantotta az elveszettet, lent az utcai köveken, véres fejjel. Ivett felsikítva futott az utcára, magával vonva a többieket is. Kihívták a mentőt, miközben a visszafogott Éva az utcán futva menekült a helyszínről.

Értékelések

2 válasz

  1. Nekem tetszik a stílus, és a tartalom. A kezdeti alaposság azonban a végére elkopott, és az események nagyon felgyorsultak. Élveztem volna egy kicsit részletesebb kifejtést a buli időszakára. Tetszik a rejtélyes légkör, és a részletek hiánya, a sokk hatás, azonban a végére ez nekem inkább így összecsapott lett. De szó se róla, szerintem nagyon jól fel lett építve, a végét csiszoltam volna kicsit (lelassítva a leugrás előtti pillanatokat, kivetve azt a részt, ahol zárójelben ott a táskáról ír).

  2. Először is, én a zárójeles részt beleépíteném a novellába. Engem zavart, hogy mint egy kiszólás megszakítja a történetet.

    Amit Flór is írt, egyetértek vele. Talán túl nagy volt a kontraszt a novella két “fele” között, de ezzel együtt túl kicsi.
    Hogyha szeretnéd megtartani azt, hogy a találkozó és a tervezés egy hosszabb folyamat, a teraszos befejezés pedig egy végszóként csattan az olvasón, én javítanám a novella elejét. Hogy kicsit, mintha egy belső monológ lenne, finoman, folyva mesélni el a találkozót, és mire a végére érsz szinte tőmondatokban érsz el a végére. Hogy tényleg annyira meglepetésként érje az olvasót, mint amennyire az osztálytársakat is érte.

    A nevekben nem vagyok biztos, hogy szükségesek. Judit, az osztályfőnök kedvesen érintett, bevont engem is, mintha ismerném.
    Valahogy Nórát megemlíteném az elején, a többi szereplő, hogyha számodra nincs valamilyen jelentősége, nem nevezném meg. Úgy éreztem mindenkire emlékeznem kellene. Vagy említsd őket csak jelzőkkel!
    Viszont különösen tetszett, hogy a rendkívül visszafogott Éva rohan el a helyszínről.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

További Műhely-munkák

Miszi Műhely

Szeretnél Te is írást beküldeni, vagy nézelődnél még mások alkotásai közt?
miszi-inverted-colors2

Havi Miszi

Ha tetszik ez az egész, amit csinálunk, jó hírünk van: tudsz kérni "Havi Miszi"-t, így pedig egyenesen az e-mail fiókodra érkeznek majd havonta a legjobb dolgaink! Mit szólsz?

Legyél Te is Miszis!

Toborzóink nagy valószínűséggel jelenleg is jelentkezéseket olvasgatnak - a Tiéd is nagyon szívesen fogadjuk, ugyanis nemrég tagfelvételt hirdettünk! Keressük az új Misziseket.