miszi-sima.png

felvételi

Hátralévő idő:

Értékelős Feladat

Az itt található feladatok megoldására összesen 15 perced van. Ezt a fenti (jobb felső sarok) számlálóval tudod végigkövetni.
Jó munkát! 🙂 Ha bármi hibát tapasztalnád a felülettel kapcsolatban, légyszí, csinálj screenshot-ot/képernyőmentést, és úgy küldd el nekünk!

Kőbányai naplemente

Adjuk is az első írást! Egyszerű a feladat: írj hozzá véleményt. Ez a jelenlegi írás egy nemrég publikált Miszis bejegyzés - a következő pedig egy sok-sok éves, már nem publikált szöveg lesz. Saját belátásod szerint kommentelj negatív és pozitív, építő jellegű és motiváló tartalmú üzeneteket. Körül-belül 5-10 sornál nem muszáj hosszabbat írnod.

Kőbányai naplemente

Ha tudnék festeni, most festenék:
ablak van előttem, szembe panelek,
hamutál csikkekkel, ferde ég.
Az ablakon lopott matrica hempereg.

Félig felkunkorodva mondja, hogy
emergency exit – vészkijárat.
Forróság van, a levegő fogy,
ablakot nyit egy éji bánat.

Hív a házak rózsaszín szeme,
kacsint rám és hullámzik, arra
kér, hogy pink felhők közt ússzak vele.
Ráfogok a nyújtott karra.

Elugrom pár tűznyelv elől,
ami megnyaldossa báli ruhám,
minden részeg panel eldől,
míg én átjutok a kánikulán.

Most már nincsen meleg, mert
a vészhelyzetnek végre vége.
Tíz emelet mélyen folyik egy levert
üveg élénk, olcsó, piros vére.

Búcsú

Ő lenne a régi írás. Nemes küldetésed ugyanaz: saját belátásod szerint kommentelj negatív és pozitív, építő jellegű és motiváló tartalmú üzeneteket. Körül-belül 5-10 sornál nem muszáj hosszabbat írnod.

Kései búcsú

Van egy érzésem.
(Igazából, sok, összesen.)
Most például egy olyan, hogy már késő.
Mert már vagy nem jönne ki hang a számon,
vagy csak egyszerűen nem hallanád, és nekem
fogalmam sincs, melyik a rosszabb.
Roncstelepen talált rozsdamarta kocsik.
Mintha ezekbe szálltunk volna be.
Csendben indultunk el. Szavak nélkül.
Nem kellettek szavak.
Boldogok voltunk és naivak.
Naivak, mert boldogok lehettünk.
Naivak, hiszen nem szorítottuk egymást elég erősen.
Roncstelepen talált rozsdamarta kocsik.
Mintha ezekbe ültünk volna be, és mintha
azt hittük volna, messzire juthatunk.
Ezekbe szálltunk be.
És talán épp az a gyermeki naivság
hajtotta őket,
meg azok a naiv boldogságból
motorháztetőre színezett álmok.
Elindultunk az éjszakába.
Fények nélkül.
De attól még volt, hogy úgy éreztük, pihenni kell,
és valahogy pont összefutottunk.
Talán véletlen, talán nem, nem tudom,
de már féltem megkérdezni,
merre jártál, miket láttál, miket éreztél,
és vajon te is ugyanannyit használod-e
a visszapillantót,
mint én.
Féltem megkérdezni, hogy csak elszédültem
az utazásban, és azért nem látom, vagy
ott sincsenek a rajzaid.
Hideg van. Nem tudom, hogy régebben
tényleg miattad nem fáztam,
vagy csak végig olyan rohadt meleg volt
nyáron.