🕔 Olvasási idő: < 1 perc •
Körülöttünk zuhanó szirmok, rózsaág,
És mégis: nem óv, nem karol át,
Mint a körénknőtt bokor, semmi sem.
Csak halkan, dacosan néztelek,
Hogyan fordulsz bennem lilában,
Míg cserélődik ezer elhasznált elem,
És mintha több is tartana még,
Fordulunk lassan egymás tengelyén,
Amíg óvva int ezer kék sugár –
Belőlünk nőtt foszló helyek.
