🕔 Olvasási idő: < 1 perc •
Még látom, ahogy visszafordulsz
szemed a napra szegezvén –
mint a kora reggeli szellő,
úgy mozdulsz a lét peremén.
Látom, hogyan csillapul
a vakítón csillogó napfény,
a rajtad meg-megpihenő
hűvös fuvallat most elsuhan arcod mentén.
És látom, miként rajzolod
a minden kusza vonalát,
keringesz magad körül,
míg a semmi rajtad keresztül rohan át –
Süvítek mellkasodban.
