🕔 Olvasási idő: < 1 perc •
A nehéz, bordó függönyök táncolnak lépteid előtt
– mint késhegyről a fény és az él, hullasz ölembe –,
Csodálkoznak ők is: mégis visszajössz,
Míg én a szétkaristolt székben sárgán derengek.
Közelítesz, lecsukló kezeimben az erek színes vonala meg-megvillan,
Él rajtad is – barázdák a szemed körül.
Rád pillanatok, ferde keretbe foglalnak
A meg nem érkezés foszlányai.
Csak ez maradt belőled: a lépések közötti űr.
