🕔 Olvasási idő: < 1 perc •
Éles, kék fény tör be az ablakon –
Illúziószobrászat, létképzés – nagyszerű alkalom.
Kéz a kézhez, véletlen pont.
Füst gomolyog párás ablakon.
Szemben házak, mellettünk kötél:
Véres kézzel érjük az utca kövét.
Érhálózat rajzolódik a hűvös alkaron.
Néma séta, festett idill,
Míg tervet szövünk más és más arcokon.
Sűrű léptek egymást kerülve:
Betonlenyomat, egy nagy halom.
Kéz a kézhez. Nem is nézzük.
Keressük a város szívét,
Mint nagy, keringő angyalok,
Egészen az utolsó elágazásig,
Hol az erek összeérnek, és szád vérzik cserzett ajkamon.
